Varga Péter lapja

Fontos, hogy gondoljunk magunkra!

Mire elérjük az aktív középkort, számos ismerettel rendelkezünk a pénzügyi piacok működéséről, és saját viszonyunkról a megtakarításokhoz, befektetésekhez. Rendelkezünk valamennyi vagyoni tartalékkal, lassan átrendeződik fiatalkori világképünk, megváltoznak a prioritások. Az esetek többségében már rendelkezünk saját lakással, autóval, családdal.

Karrier? Pénz? Anyagi elégedettség? Pihenés?

Gyakran válik fontossá a karrier, vagy a növekvő szabadidő-vágy. Szeretnénk kevesebb munkával többet keresni, és szeretnénk, ha a környezetünk is elismerne bennünket. Szeretnénk, ha „beérkezettnek” érezhetnénk magunkat, és ha annak látna a környezetünk is. Ezért akár hajlandóak vagyunk többet is költeni olyan dolgokra, amelyek „magasabb társadalmi státusz” érzetét biztosítják számunkra. Pedig most jönnek csak a buktatók!
Mit gondoljunk végig a befektetések kapcsán?

Általános célunk a minél magasabb hozam, de ugyanakkor szeretnénk nyugodtan is aludni. Ez a két szempont azonban gyakran ütközik egymással, ráadásul ahány befektető, annyi megközelítés. Általános recept nem létezik az „ideális befektetési csomag” (portfólió) kialakításához, de az alábbi szempontok sokat segíthetnek a különböző lehetőségek közti választásban:

Mérlegeljük, hogy milyen kockázatot tudunk és akarunk felvállalni!

Ez leginkább az életkorunktól, élethelyzetünktől és személyiségüktől függ. Bár tudjuk, hogy a nagyobb kockázat hosszabb távon általában magasabb hozammal kecsegtet, azonban egy kor felett helyesebb, ha a túlzott izgalmaktól megkíméljük önmagunkat és környezetünket is.

Milyen időtávban gondolkodunk?

A befektetéseknél fontos szempont, hogy mennyi időre szeretnénk "lekötni" pénzünket. Általános szabály, hogy rövidebb távra (néhány hónapra) nem ajánlatos magasabb kockázati körbe tartozó befektetéseket (pl. részvényt) választani, érdemes inkább alacsonyabb kockázatú eszközbe (pl. pénzpiaci alapba) fektetni pénzünket. Több év távlatában azonban a sokszor hektikus tőzsdei árfolyammozgások részben kiegyenlítik egymást, így csökken az elérhető hozam körüli bizonytalanság. (Sőt, a statisztikák kimutatták, hogy érdemes hosszú távon megtartanunk a részvényeinket, mert hosszútávon kimondottan magas hasznot hoznak!)

Válasszunk többféle befektetési formát!

A kockázat csökkentésének legegyszerűbb módja, ha többféle értékpapírt, vagy más befektetési formát választunk. Ezt a "több lábon állást" nevezzük diverzifikációnak, ami jelentősen mérsékli az egyedi eszközökben rejlő kockázatokat. A befektetési alapok előnye, hogy akár egy alapba történő befektetéssel is több tíz, esetleg több százféle értékpapírt vásárolhatunk egy csomagban. Nagyobb befektetendő összeg esetén érdemes egyidejűleg több különféle alapban tartani pénzünket.
Az időzítést akár a véletlenre is bízhatjuk!

Az optimális időzítés (akkor venni, amikor mélyponton van az árfolyam, eladni pedig a csúcson) minden befektető álma, a valóságban azonban a legprofibb szakemberek is gyakran melléfognak. Legegyszerűbb megoldás, ha több alkalommal, lehetőségeinkhez igazodva (pl. amikor összegyűlik néhány tízezer forintunk) helyezünk el pénzt befektetési alapokba.

Válasszunk megbízható partnert!

Mindenekelőtt stabil tulajdonosi háttérrel rendelkező szolgáltatót érdemes keresni. A vagyonkezelés eredményességét (a várható hozamot) ugyan nehéz a korábbi időszakok teljesítménye alapján megjósolni, de a befektetési szakmában szerzett többéves tapasztalat mindenképpen jó referencia lehet.

Figyeljünk a költségekre!

Az elérhető hozamot akár jelentősen is módosíthatják a befektetés járulékos költségei, melyek szolgáltatónként igen eltérőek lehetnek. Érdemes alaposan utánajárni, milyen címeken (pl. tőkeszámla-vezetés, be- és kilépési díj, stb.) és milyen összeget számítanak fel az egyes vállalkozások.

Végül, de nem utolsósorban ismereteink és tapasztalataink bővülésével, valamint az idő múlásával érdemes újra és újra alaposan átgondolni a fenti szempontokat.
Fontos kérdések: milyen befektetők vagyunk?

Életünk különböző szakaszaiban máshogy gondolkodunk, értékrendünk átalakul. Ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen a vagyoni és a családi helyzetünk, mik a rövid, és hosszú távú terveink, illetve, hogy az egyes befektetési lehetőségek mennyire állnak összhangban a személyiségünkkel.

Helyes, ha tisztába kerülünk önmagunkkal, és minél hamarabb eldöntjük milyen „befektetői típushoz” tartozunk, ez ugyanis hosszútávon nagyban megkönnyíti az egyes befektetői lehetőségek közötti választásunkat. Minden befektetés alapja az, hogy megismerjük, és őszinték tudjunk lenni önmagunkkal. Lássuk, Ön melyik kategóriába tartozik!

A „megfontolt típus” keveset vásárol, ritkán vesz fel hitelt. Amennyiben az egzisztencia megteremtésén túljutott, általában befektetéseit biztonságos, ám alacsony hozamú befektetési formákban helyezi el. Általában megtakarításainak 60 %-át állampapírban, 20 %-át kötvényalapban, 10 %-át nyugdíj- és életbiztosításban, 10 %-át pedig részvényben tartja.

Ez az arány az idő előrehaladtával gyakran még „konzervatívabbá” válik. Ahogy a „megfontolt típus” öregszik, megtakarításai kiválasztásakor is az egyre kisebb kockázatú befektetési lehetőségek kerülnek előtérbe. Portfóliója jórészt állampapírokból és ingatlanbefektetésekből (60%), vállalati kötvényekből vagy kötvényalapokból (10-20 %), bankbetétből vagy műtárgy-gyűjteményből fog állni (10-20 %).

A „kockázatvállaló típus”, céljai gyorsabb elérése érdekében szeret nagyobb kockázatot vállalni. Nem idegenkedik a hitelektől, fontos számára az azonnali fogyasztást. Vagyonát jórészt kötvényalapban (40 %), spekulációs célú ingatlanban (30 %), és részvényalapban, részvényekben (30 %) tartja.

A „mintakövető típus” gyakran az előző két típus keveréke. Könnyen befolyásolható, ha a divat úgy diktálja, akkor akár az indokoltnál is hajlandóbb nagyobb kockázatot vállalni. Az a típus, aki ha azt látja, hogy más ingatlanba fekteti a pénzét, akkor ő is házat épít (kerül, amibe kerül). Általában a „kockázatvállaló-mintakövető” vagyonát külföldi ingatlanban (30 %), a kisebb kockázatot kedvelők pedig állampapírban tartják.

A fennmaradó összeg 20 %-át életbiztosításba, 50 %-át pedig részvénybe fekteti. Ha a korábbi befektetései sikerülnek, és nem érik nagyobb kudarcok, akkor későbbi befektetései során akár a nagyobb kockázatot is hajlandó felvállalni.
Melyik befektetési formát válasszuk?

Általános szabályként azt kell megtanulnunk, hogy minél idősebbek vagyunk, annál alacsonyabb kockázattal rendelkező befektetési lehetőségeket válasszunk! Ezért érdemes megfogadnunk azt a tanácsot, hogy korunk előrehaladtával, egyre kevesebb részét tartsuk befektetéseinknek részvényben.

Egy egyszerű szabály

Általános szabályként elég ha megjegyezzük, hogy leghelyesebb ha befektetéseinkben a részvények aránya megfelel a 100 mínusz életkorunk hüvelykujj-szabályának. Tehát ha valaki 25 éves, akkor nyugodtan tarthatja befektetéseinek 75 %-át részvényekben, de ha már 75 éves, akkor helyesebb ha ez az arány már csak 25 %.

Mennyire kockázatosak a befektetések?

A befektetési lehetőségek „kockázatosságát” az alábbiakban igyekszünk meghatározni (a legkevésbé kockázatostól a kockázatosak felé haladva), és feltüntetjük mellette azt az összeget is, amennyivel már érdemes elkezdeni velük foglalkozni: